Kedves leendő gimnáziumi tanulók! Most közlölném veletek, még mielőtt pofára esnétek, hogy nem fenékig tejfel az élet. Az lehet, hogy érettséggi szünet, meg lukas órák, meg felnőttként kezelés meg hasonló csábító dolgok a gimi mellett szólnak, de itt van ugye a felnőttként kezelés..gimnazistaként kezelés, hisz ha gimibe jársz, akkor gimis vagy:W, na szóval: tényleg úgy kezelnek! Sőt! Ha nem tetszik a fejed valamelyiknek simán leszel az egyik kedvenc tárgyadból (vagyis volt, mert elintézi a kedves tanerő, hogy múlt időben legyen!), matek..., 3-as...és örömkönnyeket fogsz könnyezni, ha 4-es lesz a dolgozatod. Bizony ismerem az érzést hisz szokás szerint magamat vettem példának. Nem szeretném, ha ezt elolvastad utána kibaktatsz kedves szüleidhez és közlöd, hogy te visszalépsz és te ugyan nem leszel gimis. De, legyél az! Mert vannak jó oldalai is, meg most minek mennék technikumba vagy szakközépbe, ha simán lenne reálhoz is agyad?! Szóval nem akarlak elijeszteni! Én imádok gimis lenni. Vannak jó oldalai is: gólyatábor...ahol nem voltam, gólyabál: imádni fogod, fosni fogsz, de ha ott vagy és látod, hogy nem csak te égsz akkor minden szebb! Az első ötösre puskázott dolgozat! Ezek olyan élmények, amiket majd a gyerekednek is tovább adsz...ha már leérettséggizett.
Nos, én megyek és belemélyedek Tartuffe barátunkba és a galériánkba! Szép szünetet az általános iskolás, gondatlan életet élőknek; sorstársaim: Nektek is kellemes szenvedést!
Nad.
PS.: I love U...nem csak vicceltem, szóval majd még leszek;)